Csabai Anita

Rába-parti Thália

A Győri Nemzeti Színház mellett nem lehet csak úgy elmenni. Az embernek vagy tetszik, vagy nem. Az épületet nézve nem tudok objektív maradni magam sem, de nem is törekszem erre. Mindenesetre a színház méretszámai sokatmondóak. Alapterülete több mint 4000m², legmagasabb pontján 42m magas; nézőtere csaknem 700 személyes, valamint közel 200 négyzetméternyi hasznos játéktérrel rendelkezik. A munkálatokat állandó figyelem övezte, hiszen a második világháború után Magyarországon ez volt az első megvalósult színházépület - az utolsó a budapesti Madách Színházé, amelyet 1940-ben adtak át. Nem is csoda, hogy 1978. november 2-án, az ünnepélyes megnyitón jelenlévők az egész országot képviselték, mondhatni: mint politikai, mint kulturális értelemben. A nézőtéren a kor vezető politikusai mellett helyet kaptak a Magyar Televízió és a Magyar Rádió művészeti vezetői, az építésében résztvevő vállalatok képviselői, a színházi társulat tagjai és igazgatója, ott volt Cserhalmi György, valamint a győri és Győr környéki színházbarátok, és természetesen a bemutató darab írója, Illyés Gyula.

A városban a színjátszás több évszázados múltra tekint vissza, az első vándor színjátszó társulatok 17. századtól kezdve tűntek fel, akik hol valamelyik fogadóban, hol a város piacán felállított bódékban játszottak, főként vásári komédiát, bohóctréfákat, rémtörténeteket.

Az első színház, ami Berner Félix nevéhez fűződik, a Bécsi kapu előtt, a Rába két partját és a Szigetet összekötő kettős híd bal oldalán lévő szigetrészre épült 1768-ban. Ezt a faépületet azonban az 1784-es árvíz elpusztította, helyére új nyári évadok megtartására alkalmas fa-színkör létesült.

Az első állandó színházat ennek helyére Reinpacher József kávéházi bérlő építtette magánerőből, viszont a teátrum működése veszteséges volt; 1804-re az épület a város tulajdonába került, amit évenként adott bérbe különböző német és magyar társulatoknak. Ez idő tájt Győr jelentős átutazó állomássá vált, köszönhetően Bécs és Pozsony közelségének. Fruhmann Antal tervei alapján 1839-re végre klasszicista kőszínház épülhetett, amely 600 néző befogadására volt alkalmas. Ám minthogy a Rába-szigetet többször elöntötte az árvíz, az épület állaga a folyamatos tatarozások ellenére is csak romlott, újításokra, bővítésekre pedig nem került sor.

Győr első kőszínházáról készült metszet	Kőszínház a húszas évek elején

Mint Dr. Winkler Gábor munkájából tudjuk, Győrben egy új színház építésének igénye már XX. század legelején megfogalmazódott, a város pedig 1903-ban fel is állított egy Színházépítő Bizottságot, amely még abban az évben a közgyűlés elé terjesztette javaslatait. A tervezésre a kor híres és elismert színházépítő párosát kérték fel. A Fellner és Hellmer műépítő cég össze is állította az építési programot, amelynek mintájául az 1886-ban épített Pozsonyi Színház szolgált. A városi közgyűlés a színházépítés mellé állt, a helyet is kijelölték a mai Bisinger sétányon, és csak az anyagi feltételek biztosítása volt hátra. A szükséges pénzt alapítványokból és egy újfajta adó kivetéséből remélték előteremteni. Az elképzelés nagy közfelháborodást váltott ki, ami a tervek elvetéséhez és a régi épület ismételt felújításához vezetett.

Az első világháború utáni években új létesítmény építése helyett inkább a régi korszerűsítésének gondolata került előtérbe. Az átalakításra azonban nem került sor, a 100 évesnél is korosabb épületet 1929-ben lebontották, helyén ideiglenes nyári színházat emeltek.

A 20-as években egyre-másra születtek pályázatok, ám a megvalósulásig egy terv sem jutott el. A városnak tehát 1936-ig egyáltalán nem volt állandó színháza, akkor nyílt meg ugyanis a Czuczor Gergely utcában az egykori Tejüzemből átalakított Városi Kultúrház. Ez adott otthont a Kisfaludy Színház társulatának egészen 1978-ig, utána pedig, rövid ideig az új épületből hiányzó kamaraszínház szerepét töltötte be.

A levéltári adatok tanúsága szerint először 1966-ban tárgyaltak érdemlegesen egy több funkciós színházról, amelynek megnyitóját eredetileg 1971-re tervezték:

"Egyik legfontosabb és legjelentősebb objektumnak tartjuk az új győri színház megépítését. Városunknak, ahol az ország egyik legelső kőszínháza épült, ma sincs elfogadható színházépülete. [...] most vannak meg az építés reális feltételei. Az összeg felét a minisztérium, a másik felét a megye és a város vállalja. [...] Ha a tervezésnél ügyelünk arra, hogy a színház akusztikailag hangversenyek tartására is alkalmas legyen, akkor ezzel a nagy múltú győri zenei életet is támogatjuk." - olvasható a Győr Város Tanács által kiadott A győri művelődés 1966. évi nyári munkatervében.

A színház elhelyezése és kinézete illeszkedett a korabeli városépítészeti elképzelésbe, amelynek fő elve az volt, hogy a régi városmagtól elvonják a városközpont funkcionális jellegét, hiszen a műemlékvédelmi előírásoknak köszönhetően ezt a térséget nem lehetett a kor igényeinek megfelelően átalakítani. "A szív túlélte korát, de ma már képtelen kiszolgálni a nagyváros gyarapodó, óriássá nőtt testét. Teljes újjászületés szükséges." - írja Fátay Tamás a városközpont építésének történetéről. Az új centrumot az Aradi Vértanúk útja, az Arany János utca, a Teleki László utca és a Szent István út fogja közre. Ezen a területen kaptak helyet a fontosabb, megyei hatáskörrel rendelkező vállalatok, közigazgatási intézmények, nagy üzletek, vendéglátóegységek és a jelentős forgalmat vonzó kulturális létesítmények, így a színház is.

Mivel a Teleki-laktanya romos tömbje adott volt, és ez a terület elég messze esik a belváros barokk stílusú házaitól, nem is volt kérdés, hogy a színház első tervei a hatvanas évek végén még, a korszellemhez igazodva, mindenütt derékszögű épületet vizionáltak.

A színház látványterve 1967.	A színház kiviteli terve 1971.	A színház utolsó kiviteli terve, még Harmati János betonplasztikájával 1971.

A későbbi terveken már inkább a korban nagy érdeklődét kiváltó Sidney-i operaház hatása érződött, egy 1971-es maketten körcikk alapú, íves szerkesztésű építményt láthatunk, amelynél már megjelent az a gondolat, miszerint a szcenikai tornyot egybekötik az előcsarnokkal. Végül a szükségszerű, főként takarékossági okok miatti egyszerűsítések hatására alakították a ma is látható egyenes vonalú "síugrósánc" formájúra. A tervezőmunka a Győri Tervező Vállalat Irodájában, Vincze Kálmán vezetésével 1966-ban meg is indulhatott. Az alapgondolat az volt, hogy legyen egy komplex egész, amely - amellett, hogy minden színpadi műfaj számára alkalmas -, magában foglal minden szükséges létesítményt, az irodáktól kezdve a műhelyeken keresztül a próbatermekig, és mindemellett természetesen legyen a lehető legolcsóbb. Végül az összköltség 320.000.000 Ft-ra nőtt, de még így is az új győri színház volt akkoriban Európa egyik legolcsóbb teátruma. Eredetileg például nem is tervezték, hogy az épületet kívülről márvánnyal burkolják, hanem a beton és üveg uralta volna a külsőt, az oldalfalakra Horváth István beton-domborművet tervezett, ám ehelyett végül Victor Vasarely kerámia-mozaikja lett az építmény dísze. Azok a felületek viszont, amelyek nem szembetűnők, kőporos burkolatot kaptak.

Részlet a színház oldalsó homlokzatából	A színház hátsó homlokzata

A létesítmény szerkezeti megoldásairól is kell pár szót ejteni, főleg azért, mert az idő bebizonyította, hogy a statikusok kiváló munkát végeztek. Pedig nem volt egyszerű a feladatuk, mivel az alapok egy részét a lebontott várfalra, másik részét a várárok területére kellett, hogy építsék.

Az akkori leggazdaságosabb és leggyorsabb térlefedő technika Szlovákiából származó függesztett tetőszerkezet volt. A kivitelezés egy pozsonyi céghez fűződik (PREMISTAV), amely jelentős tapasztalattal rendelkezett e téren, mivel működése során több, mint 90 kábel-tetőszerkezetet készített. Ez a megoldás ideális nagy terek alátámasztás-nélküli lefedésére, és viszonylag olcsó is, hiszen a bányákban és sífelvonókban használt acélkábeleket lehetett ily módon újrahasznosítani. Állítólag a színház főtervezőjét, Vincze Kálmánt a pozsonyi jégcsarnok tetőszerkezete ihlette. Ezzel a megoldással könnyen összekapcsolhatták a szcenikai torony tömegét az előtér tömegével. Így jött létre a szokatlan, későbbiekben csak sísáncként emlegetett forma, aminek köszönhetően könnyen átlátható, magas belső térhez jutottak; e tér kitöltésére a belsőépítész különleges, osztott csillárokat tervezett.

Az előcsarnok	Dohányzó - csillárszint

A szerkezet a nézőtér lefedésénél újra megjelenik, ezzel újabb próba elé állítva Horváth Istvánt, hiszen erre nem lehetett a színházakban hagyományos lámpatesteket felszerelni. Így végül a nézőtér világítását reflektorokkal és rejtett fényforrásokkal oldották meg. A kábeltető belső héjszerkezetét nem burkolták, mivel az költséges és időigényes lett volna, csupán (az előtérben) lilára, (a nézőtérben) világos barnára színezték.

A tervezésnél igyekeztek reprezentálni a kor ember- illetve társadalomeszményét, miszerint mindenki egyenlő, a színház a népé, és egy ilyen "plebejus színház" nem tart igényt páholyokra, amelyek a társadalmi hierarchiát hivatottak szolgálni. Így végül antik mintára egyetlen lépcsőzetesen emelkedő, osztatlan székmezőt készítettek.

Nézőtér és színpad

A színpadtechnikai tervezésbe bekapcsolódott több fővárosi színház szakembere is. A színpadrendszer építészeti kialakításánál és színpadgépészeti tervezésénél az alapvető célkitűzés szintén a flexibilitás volt. Az első elképzelések négyes színpadrendszert vetítettek elő, végül a hátsószínpadot elhagyva egy hármas rendszert valósítottak meg, ami a korábban épített színházak egyszínpados megoldásához képest forradalmian új lehetőségeket kínált. A gazdaságosság itt már nem volt fő szempont, ezen a téren nem spóroltak, így rögtön a terv elfogadásakor meg is kötötték a szerződést egy osztrák céggel (Wiener Brückenbau A. G.), akik végül le is gyártották a főbb elemeket, a további színpadtechnikai berendezéseket a győri Rába Magyar Vagon és Gépgyár készítette el. Ez a technika az akkori Magyarországon egyedülálló volt, európai szinten pedig, ha nem is a legmodernebb, semmiképpen sem idejétmúlt. A megnyitó óta eltelt 30 évben nem kellett fejleszteni, és még ma is sokkal többre képes, mint néhány újabb színház.

A Kisfaludy Színház - 1992-től Győri Nemzeti Színház - megjelenése ma is szemet gyönyörködtető látvány. A városba tévedő idegenek számára is egyértelmű az épület rendeltetése, senki sem nézi kórháznak, vagy banknak. Egy színházépületnek az a célja és hivatása, hogy megfogjon, elvarázsoljon, kiszakítson a hétköznapokból. Sőt, születése idejéből nézve: monumentális emlék a jövőnek. Ami az épület további sorsát illeti, a rekonstrukciós terveket már elfogadták, és hamarosan meg is indulhat a munka, amely a 21. század elvárásainak megfelelően kívül-belül átigazítja Thália győri otthonát.