Szauer Ágoston

KATEDRÁLIS



Idővel felhígulnak

indulatok, fogalmak,

talán kémia az is,

ha emlékek maradnak,

ülepedés és gócok,

képek meg távolságok,

szigetek lesznek, ívek,

és valami szivárog.

Láthatatlan szerkezet -

helyre tesz minden követ.

Majd mítoszok töltik be

a megmaradt űröket.

ASZFALT



Izzadó szurok, lomha szag.

Az utcát újraburkolják.

Semmi sem olyan. A bodzák,

és félprofilból a falak.

Most tűnnek el a lábnyomok,

ahogy egy vashenger forog,

s a ragacsba por települ,

a lépések így tompulnak,

itt készül helye a múltnak.

Egy réteggel lejjebb kerül.