Mogyorósi László

Philemonról és Baucisról való ének

• négykezes jeremiád -

Férfiu, zengj, múzsád a neten már sokfele szörfölt,

feldúlták MSN, Skype mára világfalu Földön,

chatszoba nyelvrácsán át kapva poént a poémra

biztos kézzel klikkelt négy pasi közt a nyerőért,

furcsa szeszélyként e-mail-t várt csak tőled, azonban

már kielégült új fiuját odahagyta az ágyban,

s míg az aludt, megnyílt teelőtted a szíve levélben,

sörszagu férjétől elvált, haja kezd deresedni,

míg szavak illatozó rózsáit kapja tetőled -

íme a pár, akihez Zeusz és Hermész odatéved,

álruha sem kell, senki sem ismeri őket a fényes

Föld kerekén, nem tudja a gőgös nép, a tüzet hogy

csente Prométheusz el, s mint tud büntetni e vándor,

ám a halandó lény, aki két karjába csupán egy

embert zár szerelemmel, s mégis nyitva a szíve,

abban a hübrisz még eleven, s befogadja a koldus-

gúnyás isteneket, s úgy, mint Philemon s Baucis, hág

egy nap majd az Olümposz lábától fel a csúcsig,

onnan nézni, hogyan fullad bele lent a gonoszság

szennyes habjainak folyamába világfalu Föld, míg

kunyhóját szentéllyé változtatja az isten.