Szilágyi-Nagy Ildikó

Hibák

Nem volt kerítés, de volt kapu. Két kő letéve, az volt a kapufélfa. Mindig kellett maradni két kapuőrnek. A harmadik napon én voltam az egyik őr.
Amikor a többiek elmentek akadályversenyre, fogtam a rajzfelszerelésemet, és lementem a patakhoz festeni. Mert épp akkor találtam föl a reflexszíneket, és nagyon izgatott.
Egyszer csak ott állt a hátam mögött a rajztanárom, a rajvezető. Azt mondta, kitűnő ez a kép, de hibáztam, mert az úttörő nem hagyhatja el az őrhelyét.
Aznap este felolvasták a nevemet, és Fecóét, mert ő is rajzolt a kapunállás helyett.
Volt egy fa, a legnagyobb és legszebb, jól föl lehetett mászni rá. Ez volt a szégyenfa. Alá kellett állnom, a többiek elmentek vacsorázni. Hárman álldogáltunk a szégyenfa alatt, én, Fecó, és egy fiú, aki átment az úttesten, és fagylaltot vett magának.
Megkértem egy társamat, hozza ide a csomagot, amit a mamám küldött. Volt benne egy fél rúd téliszalámi.
Felmásztam a szégyenfára, és megettem a fél rúd téliszalámit.

Wagner 1-2.

Wagner, félelem

Wagner úgy alakította, hogy Siegfried egy nőn keresztül ismeri meg a félelmet. Miután már a sárkányt kipróbálta, de az nem volt elég. Valami borzasztóbb kellett.
Az én nagymamám egy búzamezőn ismerte meg a félelmet, és egy éjszaka alatt beleőszült.
Szőnyegbombáztak, egyedül volt a hét gyerekkel.

Wagner, felmentés

Siegfrieddel amúgy sem vagyok elégedett. Mikor a saját irhájáról van szó, érti a madár énekét, képes gondolatolvasásra, így nem fogadja el a mérgezett italt.
De mikor Brünhildét kell elfelejteni, készségesen megissza a felejtés italát.

A medve-project

Manapság ritkán találkozik az ember medvével. Véletlenül meg soha. Pedig a medvék köztünk élnek, csak nem vesszük észre őket, leszámítva az állatkertben.
Ha figyelnénk, nem mennénk el észrevétlenül a medvék mellett.
Elhatároztam, hogy egy napot a medvékkel töltök. Reggel felvettem régi mackófelsőmet, és medvehagymás pogácsát reggeliztem medvesajttal. Teámba macimézet csepegtettem. Mellettem ült gyerekkori plüssmacim, akinek többször is leszakadt a feje, de visszavarrtam. Hogy ne látsszon a nyakán a sok műtét nyoma, rákötöttem egy kis sálat. Délelőtt ellátogattam a Természettudományi Múzeumba, hogy felkutassam a medvék eredetét, majd az Orczy Kertben, egy árnyékos padon a Medvetáncot és Micimackó kalandjait olvasgattam, közben medvecukrot ettem. Ebédre egy doboz mackósajtból készítettem sajtmártást, melyet maci alakú snack-kel mártogattam ki (PomBear). Délután kikölcsönöztem a Medve című filmet, este pedig cirkuszba mentem, csak a medvés szám kedvéért.
Hazamentem, fogat mostam, és akartam valami medvéset csinálni. De elfogytak a medvék

.
Érkezés

Volt egy ember, gyakran kisétált az állomásra, általában az intercity vonatok elé, és várt. Nézte a leszálló nőket, melyikre volna jó várni.
Volt egy nő, aki, mikor leszállt a vonatról, a várakozókat nézte. Kit szeretne, hogy rá várjon. Milyen jó lenne, ha valaki őrá várna.
Sosem találkoztak.

Mag

Volt egy nagyon nagy cseresznyefa a kertünkben. Gyerekkoromban sokszor felmásztam rá, a cseresznyéért, és a mászásért, szerettem.
Későn érett és sokáig, nagy, bordó, kemény és édes cseresznyék. A tetejéről le sem lehetett szedni, az a madaraké lett.
Elszáradt az egyik fele, a felső ágakhoz pedig nem lehetett hozzájutni. Kivágták.
Az utolsó termésből a befőttek évekig ott voltak még a spájzban.
Apám odavolt a cseresznyebefőttért. Kiült a lépcsőre, és gyomláló anyámat pöckölte a magokkal. Anyám rosszul tűrte.
Egyszer egy mag, amikor a legmagasabban járt röppályáján, madárrá változott, és elrepült.
Sose láttam többet.