Márton Ferencről

(1884, Csíkszentgyörgy - 1940, Budapest)

Festő, grafikus, szobrász. Budapesten, a Mintarajziskolában tanult. Mesterei: Székely Bertalan, Hegedűs László. Később Münchenben folytatta tanulmányait. Rajzművészete gazdag. Különféle lapok számára rajzolt. Egy időben az Új Magyarország című lap munkatársaként dolgozott. Olajképeit kiállította a Nemzeti Szalon.

„A csíki székelység három kiemelkedő jelentőségű festőt tart számon, akik nagyjából a két világháború közti időszakban éltek, vagy egy kicsit tovább tart – egészen a múlt évszázad hetvenes éveiig nyúlik – életpályájuk. Nagy Imréről, Nagy Istvánról és Márton Ferencről van szó, ők a klasszikus jelentőségű alkotói ennek a közösségnek. Amíg Nagy István és Nagy Imre életművét több monográfia is taglalja, addig Márton Ferencről jelentősebb írás nem készült. Márton Ferenc 1884-ben született Csíkszentgyörgyön, és 1940-ben hunyt el Budapesten. Az első világháborút végigharcolva, több száz rajzot készített, ennek egy jelentős része található a Csíki Székely Múzeumban, más alkotásai a budapesti, illetve a bécsi hadtörténeti múzeumokban találhatók.

A háború után részben a festményeivel, de főképp a grafikáival keltette fel a művészetkedvelők érdeklődését. Más jellegű munkákra is vállalkozott, például ő készítette a Szegedi Fogadalmi Templom mozaikdíszítését, amely többéves nagyszerű alkotás. Vagy beszélhetünk még a gyöngyösi templom falképeinek egy részletéről, de köztéri szobrokról, sőt festett üvegablakokról is. Szóval egy mindenhez értő, igazi székely alkat volt. Ami még pályája kezdetén ráterelte a figyelmet, az a két hatalmas kompozíciója: a Gátkötő csíki székelyek és az Erdőirtás Csíkországban. Ezek a festmények – a szecesszió késő vonulatához tartozó alkotások – a pesti Műcsarnokban meg egy müncheni kiállításon is nagy sikert arattak, gyakorlatilag ezek írták be Márton Ferenc nevét a köztudatba.

A csíkszentgyörgyi alkotó rendkívül termékeny volt, nemcsak a világháború frontjait, hanem a két világháború közti időszakban rengeteg Magyarországon történt eseményt örökített meg a rajzaival.”

Szőcs Lóránt

Csíki Hírlap

„Ne áltassuk magunkat: Márton Ferencet elfelejtettük. S itthon még inkább, mint szülőhelyén, Csíkban. Nem teljesen ugyan, mert néhány műve kapcsán azért csak-csak említettük a nevét a halála óta eltelt immár hét évtizedben, de hogy életműve is lenne, azt szinte soha. Munkásságának zöme a Horthy-korszakra esett, utókora nagy része pedig a szocialista időszak, mely igyekezett is elfeledtetni az előző korszak művészeti teljesítményeit, s különösen annak „alkalmazott” válfaját, ha az bármi kapcsolatban is állt a Horthy-kor politikájával.”

Pótó János: Szabó András: A maszk, kismonográfia, Tipographic Könyvkiadó Csíkszereda, 2009.

A kaposvári Vaszary Képtár a 2008-as nagysikerű Zsögödi Nagy Imre kiállítás után, most egy másik erdélyi születésű grafikus-, festő- és szobrászművész munkásságát mutatja be. A tárlat a Csíki Székely Múzeum gyűjteményéből, műgyűjtők, és hazai múzeumok anyagából nyújt válogatást.