Palágyi László

avarban gázolok

néhány évszázad alatt
megőszült a világ,
repülők nyomában látom néha
hulló hajszálait az égen

avarban gázolok
minden napom fogcsikorgatott
ima egy rózsafüzéren

avarban gázolok
nyugdíjas a szerelem,
már nem dolgozik
de még életben tartják.
eltüzelt fáink helyén
jól bevált erdőket növesztünk
és a sorok közt olvasgatunk

avarban gázolok.
úgy vagyok most
mint egy láthatatlan tünet.
de levedlek majd mindent
érhetetlen és pogány leszek.
eleinte el nem vacogott imák
később újjászületett csöndek
lesznek napjaim,
és bálványom lesz
egy ránctalan románc

mindig csak

mindig csak a boríték
meg az ablaküveg

innen más szeméből a tekintet is
folyton visszaverődik innen

így csak pótlólag minden
hogy úgy tűnjön semmi
hézag

mint most
amikor rímziccerbe hozom magam
és már előre fáj ahogy kihagyom
magam

csak például vagyok
nincs semmi mögöttem
csak p.l
még csak nem is
betűbe-tűrhetetlen

szlalom

most valami elérhetetlen
felé nyújtom a nyelvem
most azt gondolom isten
mindenhol máshol van
(tehát hiába gondoltatom)
folyton elfektet a lövőcselével
(nagy szlalom, nagy szlalom!)