Smid Róbert

nyomat

nem valamikor történt, hanem itt volt az ideje,
továbbkeresve, inkább vagy keresztülesve,
s nem vetted észre, hogy eltávolodott a predikátumtól
a kvantor, hogy csonkán vagy állítva mostantól,
hogy nem úgy vagy mondva, ahogy akárki:
más nélküled a csönd és veled a hallgatás,
ami tegnap kitemette a fáradtan szétszerelt
kartontartóját a jutott három kívánságnak,
mely mától használtan hever a padlón velem
s veled tele, a három latexzipzárbiztos, kulcs nélküli
tartály, mely liquidolorózisabilitásában már sem én
sem te nem voltál, de van ideje, ha nem most,
akkor pont, mikor megreked, amikor a nyúlós gumit
próbálja befogni kezed s tekinteted,
szilánkosan veri vissza a fal minden kísérleted,
köszönöm, hogy meglátogatott,
kérem, fáradjon beljebb, s a fotelben, ne a díványon foglaljon helyet

ami megmaradhat

Hát hangozzon el zajosabb módon!
bánomisén, hagyom,
vezesd ki azon a helyen, ahol az ujjaim találkoznak
a sorokat, áhított tördelőm,
hogy ne hibázzak nagyot, rendeld hozzám a Herzet és decibelt mint akaratot,
szűrd meg, s válogasd ki azt a betűszitát,
ami nem tűri el s nem is akarja más karcolatmechanizmusát,
hogy ne találjak, csak reprodukáljak negyvenegynéhány jelet,
sugározzak imperatíve formánst és svá-t
s ezeken keresztül ragadd meg a betűket szemeid elé húzó anyagi hangom,
halld ki és valld be:
nem tudod belátni most, hogy elbeszélek
arra törekedve, hogy hangzó módon ismerjem be a megőrizhetőt,
archívumom örök és rögzíthetetlen, kérem a következőt!