Villányi László

bújok vissza

Túl vagyok a hajmosáson, a borotválkozáson is.

Téblábolhatnék a konyhában, merengve a világ felhőin,

vagy beletemetkezhetnék az irodalomba.

De bújok vissza az ágyba, hiszen jól tudom,

szereted, ha melletted fekszem, mikor ébredezel.

biztos pontra

Nem is tudom honnan kezdjem,

hogy ne legyen annyira romantikus.

Pedig szó sincs négyökrös szekérről,

csak egy vonat hálófülkéjéről.

Ahogy lefeküdtünk aludni, láttuk az esthajnal csillagot.

És az ablakban fénylett az első éjszakán, a tengernél is.

Mint biztos pontra,

ágyunkból, egész nyáron, esténként rápillanthatunk.

Nyilván megjelent minden évben, mióta ideköltöztem,

de fogalmam se volt róla.

Most teljesen egyértelmű: kiválasztott bennünket

jegyeztél le

Együttélésünk korai időszakában hozzá kellett szoknom,

hogy teljes sötétségben szeretsz aludni.

Most éjszakára akkor is kizárom az esthajnalcsillag,

a hold és az utcai lámpák fényét, ha szüleidhez utazol.

Mutatod, mit jegyeztél le,

más mondatok után üzenetemet is,

amikor mindez először történt velem:

szomorúan kérdezi a redőny,

miért engedem le, ha nem láthatja arcodat.

vajon mivel

Napról napra jobban, mondod.

És minden önteltség nélkül, hogy megérdemellek.

(Én hónapokkal ezelőtt: minden eltelt nappal teljesebben szeretlek.)

Álmomban szemerkél, majd egyre sűrűbb cseppekben esik az eső.

Tűnődöm, az úszógumit vajon mivel érdemeltem ki?

Botor tiltakozásom ellenére lelkesen miért hozod a kölcsönzőből?

Körbeússzuk a híresen mély és meleg tavat,

esteledik, nyílnak a rózsák, lubickolunk önfeledten.